A kotrógépek első generációja: az elektromos motorok és a belső égésű motorok megjelenése korszerű és megfelelő elektromos berendezéseket adott a kotrógépeknek, ami különféle kotrótermékek megszületéséhez vezetett. 1899-ben jelent meg az első elektromos kotrógép. Az első világháború után dízelmotorokat is alkalmaztak a kotrógépekben, és ez a dízelmotorral (vagy villanymotorral) hajtott mechanikus kotrógép volt az első generációs kotrógép.
Második generációs kotrógépek: A hidraulikus technológia széleskörű elterjedésével a kotrógépek több tudományosan alkalmazható erőátviteli eszközzel rendelkeznek, és a mechanikus hajtómű felváltása hidraulikus erőátvitellel jelentős ugrás a kotrótechnikában. 1950-ben megszületett Németország első hidraulikus kotrója. A hidraulikus mechanikus erőátvitel a második generációs kotrógép.
Harmadik generációs kotrógépek: Az elektronikus technológia, különösen a számítástechnika széles körben elterjedt alkalmazása lehetővé tette, hogy a kotrógépek automatizált vezérlőrendszerekkel rendelkezzenek, és a kotrógépek nagy teljesítményű, automatizált és intelligens fejlesztéséhez is vezetett. A mechatronikai integráció megjelenése 1965 körül következett be, míg a sorozatgyártású hidraulikus kotrógépeken a mechatronikai technológia átvétele 1985 körül volt, elsősorban az energiatakarékosságot célozva. A kotrógépek elektronikája a harmadik generációs kotrógépek fémjelzi.
A kotróipari gyártók nagyjából négy kategóriába sorolhatók. A hazai kotrógépek több mint 70%-át külföldi márkák foglalják el, a hazai márkák továbbra is főként kis- és közepes kotrógépek. A hazai kotrógépek részaránya azonban fokozatosan növekszik, 2012-ben éves összevetésben 3,6%-kal nőtt.
